A kriptovaluta digitális eszköz, mely a gazdasági életben jelen van, sokan használják, bányásszák, kereskednek vele, ennek ellenére a kriptovaluta-elszámolásra jelenleg még nincs semmilyen kötelező érvényű előírás hazánkban és az EU-ban sem. A vállalkozások azonban, amennyiben kriptovaluta kerül a birtokukba, nem hagyhatják figyelmen kívül ezeket a számviteli beszámolóikban.
Sok országban nincs egyértelmű állásfoglalás a kriptovaluták számviteli besorolása tekintetében, ahol pedig léteznek ilyenek, azok egymástól jelentősen eltérnek. Magyarországon sincs semmilyen kötelező érvényű szabály, az egyetlen bátor próbálkozás a NAV két állásfoglalása 2016/17-ből. Azóta azonban az IFRIC, a nemzetközi számviteli sztenderdek interpretációs bizottsága, 2019 júniusában kibocsátott egy értelmezést, amely nem áll összhangban a NAV ajánlásaival. A vállalkozásoknak azonban, ha kriptovaluta kerül a birtokukba, valahova mindenképpen be kell sorolniuk azokat a számviteli beszámolóikban. A besorolásnak a kriptovalutákkal végzett gazdasági ügyletek tekintetében eltérő adókövetkezményei vannak. A következőkben megpróbálom összeszedni a legfontosabb következményeket. Mivel azonban nincs kötelező érvényű magyar jogszabály vagy joggyakorlat a témában, ezért az alábbiak csak és kizárólag egy véleménynek tekinthetők, amellyel mindenki tetszése szerint azonosulhat, vagy bírálhatja azt.
Mi a kriptovaluta?
Az IFRIC (Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság – International Financial Reporting Interpretations Committee) definíciója szerint a kriptovaluták olyan eszközök, amelyek
(i) digitálisan léteznek egy digitális osztott főkönyvben történő nyilvántartás által, amely kriptográfiával biztosítja az adatok védelmét;
(ii) nem egy központi szervezet bocsátotta ki; és
(iii) nem tekinthető szerződésnek a kriptovaluta tulajdonosa és egy másik fél között.
Ez a definíció eleve kizárja, hogy a kriptovalutákat digitális pénznek tekintsük, hiszen nem egy központi szervezet bocsátotta ki azokat. Kriptovaluták vagy bányászat, vagy vásárlás (ideértve mind a kriptovaluta ellenében történő termék- vagy szolgáltatásértékesítést, mind pedig a virtuális tőzsdén történő vásárlást), vagy ICO (intial coin offering) útján kerülhetnek a vállalkozás tulajdonába. Bányászat esetén új kriptovaluta kerül kibocsátásra, amelyet az kap, aki sikeresen hozzácsatolja az adott tranzakciót tartalmazó blokkot a blokklánchoz. A kibocsátást azonban a kriptovalutát létrehozó algoritmus szabályozza, nem pedig egy központi szerv, jegybank. A kriptovalutával történő fizetés vagy kereskedés peer-to-peer alapú, vagyis az online fizetés, illetve a kriptovaluta adásvétele az érintett felek között szintén a bankrendszer igénybevétele nélkül történik. ICO esetén a befektető a pénze ellenében a még nem létező kriptovalutával kapcsolatos ígérvényt kap. Ha sikeres lesz az új blokklánc, akkor az ígérvény a tulajdonosát hozamra fogja jogosítani, de – ellentétben a részvénykibocsátással – nem biztosít tulajdonosi jogosultságot. Mindezen általános tulajdonságok mellett el kell mondani, hogy ahány kriptovaluta, annyiféle megoldás és annyiféle tulajdonság, ezért is nagyon nehéz a besorolásuk.
NAV állásfoglalás a bitcoin besorolásáról
A NAV állásfoglalás szerint „A bitcoin olyan fizetési ígéretet testesít meg, amelyet követelésként lehet csak kimutatni, nincs kamata, de amennyiben pénzre váltják (illetve felhasználják), akkor hozama lesz, ami lehet nyereség vagy veszteség. Tulajdonságából és felhasználási céljából következően a bitcoint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 29. § (8) bekezdése alapján a forgóeszközökön belül, mint vásárolt követelést az egyéb követelések között indokolt kimutatni és ennek megfelelően értékelni.”
A számviteli törvény említett paragrafusa azonban a követelést teljesített szerződésből eredő, pénzben kifejezett fizetési ígérvényként definiálja, vagyis feltételez egy kibocsátót, aki a kötelezettségét elismeri, egy teljesítést és egy lejáratot, amikor a kötelezettségnek teljesülni kell. Mindezek egy kriptovalutás ügyletnél a kriptovaluta vonatkozásában nem léteznek.
A NAV állásfoglalása szerint a „bányászat révén szerzett bitcoin térítés nélkül kapott eszköznek (követelésnek) tekintendő, amelynek a szerzés napján fennálló árfolyamon számított piaci értékét az Szt. 77. § (4) bekezdés c) pontja alapján egyéb bevételként kell elszámolni, és az Szt. 45. § (5) bekezdése alapján halasztott bevételként kell elhatárolni. Az időbeli elhatárolást az Szt. 45. § (2) bekezdése alapján a bitcoin felhasználásakor kell megszüntetni.”
Mivel a bányászatban csak az a vállalkozás szerez kriptovalutát, aki a blokkot sikeresen a blokklánchoz kapcsolja, a termelési költségek is csak ebben az esetben térülnek meg. Ha egy másik vállalkozásnak, aki szintén a blokk titkosításán dolgozott előbb sikerül a lánchoz kapcsolás, akkor a többi vállalkozás erőfeszítése elvész, a költségeikből semmi nem térül meg.
Az IFRIC értelmezése
Az IFRIC értelmezése szerint a kriptovalutákat vagy a készletek, vagy a szellemi termékek között kell nyilvántartani, a beszerzés/előállítás céljától függően. Az immateriális jószágként való besorolás akkor indokolható, ha a tartósság kritériumát teljesíti, vagyis felhalmozási, kincsképzési céllal történik a kriptovaluta vásárlása, bányászata. A kriptovaluta-bányászat költségeit, ráfordításait ebben az esetben ugyanazon elvek mentén lehetne elszámolni, mint egy kutatás-fejlesztési projekt esetén, ami sokkal inkább tükrözi a gazdasági tevékenység tartalmát, mint a térítés nélküli átvétel. Ez lehetővé tenné a veszteség elszámolását is, mind számviteli, mind adózási szempontból, ha a projekt nem volt sikeres.
A kriptovaluta adózása
Az a tény, hogy a kriptovaluta nem tekinthető pénznek, azt jelenti, hogy minden esetben, amikor kriptovalutáért vásárol a vállalkozás valamit, akkor barter ügyletre kerül sor, vagyis a termék-, szolgáltatásvásárlással egy időben kriptovaluta-eladás történik a cserébe kapott termék vagy szolgáltatás piaci értékén. A kriptovaluta eladásakor pedig adóköteles tőkenyereség keletkezhet, ha a kriptovaluta beszerzési értéke alacsonyabb volt, mint az értékesítési ára, illetve veszteség keletkezik, ha fordított a helyzet.
A kriptovaluta besorolásának hatása van a társaságiadó-fizetési kötelezettség nagyságára és keletkezésének idejére. Amennyiben a kriptovaluta egyéb követelésként került kimutatásra, akkor vonatkozik rá az értékvesztés-elszámolási kötelezettség, amennyiben a könyv szerinti érték tartósan és jelentősen magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert piaci érték. Az adótörvény a követelések értékvesztését visszatenni rendeli az adóalapba, míg a készletekre elszámolt értékvesztések nem növelik az adóalapot, kivéve, ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (tao-törvény) másként rendelkezik. Amennyiben elfogadjuk a NAV állásfoglalását, és a kriptovalutát egyéb követelésnek tekintjük, akkor az értékvesztés következtében adófizetési kötelezettség keletkezik. A követelésnek a könyvekből történő kivezetésekor a nyilvántartott értékvesztés csökkenti az adóalapot. A kriptovalutára véleményem szerint nem értelmezhetők az adótörvény behajthatatlan követelés szabályai, mivel nincs lejárata.
Sikeres bányászat (= új kriptovaluta keletkezik) esetén az IFRIC álláspontja szerint immateriális jószág, a NAV álláspontja szerint pedig térítésmentesen átvett eszköz keletkezik. Az állásfoglalás nem beszél a bányászat költségeiről, mivel ez a térítésmentesség miatt fogalmilag kizárt. Kétséges tehát, hogy a kriptovaluta bányászatával kapcsolatos költségeket hogyan, és mikor lehet elszámolni, azok hogyan és mikor csökkentik az adóalapot. A halasztott bevételt több eszközcsoportnál (részesedések, befektetett pénzügyi eszközök) a kapcsolódó ráfordítások felmerülésekor kell elszámolni. Ha analóg módon próbálunk a kriptovalutánál gondolkodni, akkor elképzelhető, hogy a halasztott bevételt azonnal fel kell oldani, mivel a bányászattal kapcsolatos ráfordítások már felmerültek. Ez a megoldás akkor adósemleges, ha az újonnan bányászott kriptovaluta piaci értéke ugyanakkora, mint a bányászat ráfordítása. Ha a ráfordítás kisebb, akkor adóköteles bevétel keletkezik. Az sem kizárt azonban, hogy a ráfordításokat nem lehet a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos ráfordításoknak tekinteni, mivel ilyen típusú ráfordítások egy követelés térítésmentes átvételekor nem merülnek fel. Amennyiben a bányászat nem sikeres, akkor pedig egyáltalán nincs mit térítésmentesen a könyvekbe bevenni. A felmerült ráfordítás tehát veszteséget eredményez.
Nem egyértelmű a helyzet az ICO során szerzett kriptovalutával kapcsolatos ígérvény esetén sem. A fentiekkel konzisztens alkalmazás esetén valószínűleg vásárolt követelésként kellene a könyvekben kimutatni az ígérvényt. Ha azonban ez a követelés az adott blokklánc sikere estén hozamot produkál, a kifizetés nem tekinthető osztaléknak. Ha tehát a vállalkozás blokklánc fejlesztésbe fektetett be, akkor adóköteles bevétele keletkezik a hozamfizetés esetén, míg hagyományos vállalkozásba történő befektetés esetén társaságiadó-mentes osztalékhoz jutna.
Végezetül a teljesség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy az Európai Bíróság áfa szempontból a bitcoin hagyományos devizára váltását ellenérték fejében végzett szolgáltatásnyújtásnak minősítette, és áfa mentes ügyletnek tekintette (C-264/14 ügy).
Összességében elmondható, hogy jelenleg nincs kötelező érvényű előírás a kriptovaluta elszámolásra annak ellenére, hogy a valós gazdasági életben jelen van. A kriptovaluta nem fizetőeszköz, hanem valamilyen más eszközkategóriába tartozik. Amennyiben az adózó a NAV állásfoglalását követi, az többlet adófizetési kötelezettséghez vezet mind a pénzzel történő fizetéshez képest, mind a hagyományos befektetésekhez képest.
Forrás: www.adozona.hu
