A közösségi áfarendszer 2020-as legjelentősebb változása a közösségi adómentesség alkalmazási feltételeinek szigorítása, illetve a közösségi adómentesség egyik legfontosabb feltételének – azaz a termék más tagállamba való kiszállításának igazolására vonatkozó – közösségi rendeletben való egységesítése volt.
Számos kérdés merült fel ugyanakkor főként a közösségi rendelet értelmezésével kapcsolatban, amelyekről korábbi cikksorozatunkban mi is írtunk (első rész, második rész, harmadik rész). Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban tett közzé az adóhatóság két tájékoztatót is, amelyek legfontosabb pontjait jelen cikkben ismertetjük (Termék más tagállamba történő kiszállításának igazolása Közösségen belüli termékértékesítés esetén 2020-tól; A Közösségen belüli termékértékesítés adómentességének feltételei).
1. Az adómentességgel kapcsolatos kérdések
A jogszabály szerint a közösségi adómentes értékesítés feltételei az alábbiak:
(1) A termék igazoltan másik tagállamba elszállításra kerül, a fuvarozásnak az eladó, a vevő, vagy megbízásukból harmadik személy részéről kell megtörténnie.
(2) A termékeket egy másik, a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként vagy nem adóalany jogi személyként eljáró személy részére értékesítik és az adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akinek a részére az értékesítés történik, héa-azonosító számmal rendelkezik egy, a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, és ezt a héa-azonosító számot közölte az értékesítővel. Láthatjuk, hogy ezen feltétel is több elemből áll (amelyek viszont további magyarázatot nem is igényelnek).
(3) A terméket értékesítő helyesen adja be összesítő nyilatkozatát („az adómentesség nem alkalmazandó, ha a teljesítésre kötelezett adóalany […] összesítőnyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, vagy ezt hibásan vagy hiányosan teljesítette”).
A fentiekkel kapcsolatosan két (az irányelv és az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény [áfatörvény] első olvasatánál jóval megengedőbb értelmezésű) elvet rögzít a tájékoztató.
Az első rendelkezés a vevő adószámával kapcsolatos:
„A vevő más tagállami adószáma hiányában, illetve annak közlése hiányában az adómentesség nem alkalmazható, de ha az adószámot a vevő később (akár az ügylet teljesítését, az ügylettel kapcsolatos adókötelezettség keletkezését, vagy a számla kiállítását követően is) mégis közli (feltéve, hogy az adószám érvényes volt az adókötelezettség keletkezésének időpontjában), és az adómentesség valamennyi egyéb feltétele is teljesül, nincs akadálya annak, hogy az értékesítő az ügyletet utóbb adómentesen kezelje a szükséges korrekciók elvégzése mellett.”
Érdemes kiemelni, hogy abban az esetben, ha a vevő más tagállami adószáma csak utólag kerül közlésre, az adómentesség egyéb feltételeinek teljesülése mellett az ügylet visszamenőlegesen is kezelhető adómentesként.
A legtöbb kérdést – a jogszabályban szereplő új feltétel – az összesítő nyilatkozat mint adómentességi feltétel vetette fel. Erről a NAV-tájékoztató az alábbiakat rögzíti:
„Ha az adóalany az ellenőrzés megkezdését megelőzően saját maga észleli, hogy az összesítő nyilatkozat benyújtása elmaradt, vagy azt hiányosan, hibásan töltötte ki, azt minden további igazolás nélkül pótolhatja, módosíthatja.”
Az áfatörvény 4/A. számú melléklet I. pontja szerinti összesítő nyilatkozat benyújtása a termék Közösségen belüli értékesítésének áfamentes értékesítésként történő kezeléséhez szükséges feltétel. Ha az adóhatóság ellenőrzés során észleli, hogy az összesítő nyilatkozat nem, vagy hibásan került benyújtásra, úgy lehetőséget biztosít az adóalanynak a pótlásra, illetve javításra, feltéve, hogy az adóalany igazolja, hogy az összesítő nyilatkozatot érintő mulasztás, hiba vagy hiányosság a jóhiszemű eljárása mellett következett be. Ha pedig az adóalany az ellenőrzés megkezdését megelőzően saját maga észleli a hibát, hiányosságot, úgy azt minden további igazolás nélkül orvosolhatja.
2. A termék kiszállításának igazolása
A Tanács 2018. december 4-i a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó egyes adómentességek tekintetében történő módosításáról szóló 2018/1912 végrehajtási rendelete (VHR) közvetlenül hatályos és alkalmazandó minden tagállamban 2020. január 1-jétől. Ezen rendeletet az Adóhatóság szintén egy tájékoztatóban (Termék más tagállamba történőkiszállításának igazolása Közösségen belüli termékértékesítés esetén 2020-tól) értelmezte. A tájékoztatóból három pontot érdemes kiemelni:
A rendelet értelmezésekor az első (és legérdekesebb) kérdés a vélelem értelmezése. A rendelet rögzíti, hogy ha egy adott adóalany rendelkezik bizonyos dokumentumokkal, akkor úgy tekinteni, mint aki a terméket kiszállította: azaz vélelem illeti meg a kiszállítás vonatkozásában. Nem tisztázott ugyanakkor az, hogy a gyakorlatban hogyan fogja értékelni az adóhatóság azt, ha az adóalany nem rendelkezik (a sokszor igen nehezen beszerezhető) összes dokumentummal. Azaz, hogyan jár el az adóhatóság, ha az adóalanyt nem védi a rendeletben említett vélelem? Erre a kérdésre az alábbiakban ad választ a tájékoztató:
„[…]amennyiben az értékesítést végző adóalany rendelkezik a VHR 45a. cikkében (illetve a fentiekben) felsorolt dokumentumokkal, és az adómentesség áfatörvény 89. §-ában foglalt egyéb feltétele is teljesül, az ügyletet adómentesen kezelheti, és ezeket a dokumentumokat az adómentesség fentiek szerinti igazolására az adóhatóság előtti eljárásban is felhasználhatja. Így ha az adóalany a VHR szerinti dokumentumokat például egy ellenőrzési eljárás során bemutatja, további bizonyítékot a kiszállítás igazolására az adóhatóság az értékesítést végző adóalanytól nem kérhet, azokat a kiszállítás igazolásához elégséges bizonyítékként elfogadja, kivéve, ha a vélelmet az adóhatóság megdönti. Ha az adóhatóság például bizonyítja, hogy a dokumentumok tanúságával szemben a terméket mégsem szállították el más tagállamba, a vélelem megdől. Abban az esetben, ha az adóhatóság azt bizonyítja, hogy a bemutatott dokumentumok nem felelnek meg a VHR-ben foglaltaknak (pl. nem független fél állította ki azokat), úgy ez azt jelenti, hogy azok a VHR 45a. cikke szerinti feltételt nem teljesítik, így maga a kiszállításra vonatkozó vélelem sem áll fenn. Azonban ez utóbbi esetben az eladónak lehetősége van egyéb módon igazolni, hogy a kiszállítás megtörtént.”
Abban az esetben, ha az adóalany a VHR szerinti dokumentumokat bemutatja, úgy az adóhatóság az adóalanytól a kiszállítás igazolására további bizonyítékot nem kérhet (ha a vélelmet nem dönti meg). Ha azonban a vélelem megdől, úgy az adóalanynak egyéb, hitelt érdemlő bizonyítékul szolgáló, és a VHR 45a. cikkének megfelelő dokumentumok, vagy ezek hiányában egyéb, a kiszállítás tényét egyértelműen alátámasztó dokumentumok bemutatásával van lehetősége a kiszállítás tényét igazolni.
Abban az esetben, ha nem áll be a vélelem, felvetődik a kérdés, hogy milyen igazolás fogadható el. A kiszállítás igazolásának módjára a tájékoztató az alábbiakat rögzíti:
„Fontos azonban kiemelni, hogy amennyiben az adóalany nem rendelkezik a VHR szerinti, a vélelem fennállásához szükséges igazolásokkal, az nem jelenti automatikusan azt, hogy a termék kiszállítása nem igazolt, ezáltal nem lehet adómentes. Az adóalanyoknak továbbra is lehetőségük van arra, hogy a VHR-ben meghatározottaktól eltérően igazolják azt, hogy a termék másik tagállamba történő feladása, elfuvarozása megtörtént. Ez utóbbi tekintetben a továbbiakban is irányadóak a Termék más tagállamába történő kiszállítása igazolásának módja Közösségen belüli értékesítés esetén című, a NAV honlapján 2013. június 19-én megjelent tájékoztatóban foglaltak.”
A tájékoztató értelmében a VHR új cikkében meghatározott igazolások hiányában a NAV ezen témát illetően korábban kiadott tájékoztatója szerint is igazolható a kiszállítás, amennyiben az ilyen egyéb igazolások tartalmából és rendeltetéséből egyértelműen kitűnik a termék másik tagállam területére való elszállításának ténye. Érdemes észrevenni, hogy a fentiekkel a tájékoztató mintegy kiszélesíti az igazolás módját, hiszen rögzíti, hogy nem is kötelező (az egyébként közvetlenül hatályos) rendeletet alkalmazni, mivel az adóhatóság más (egy korábbi NAV tájékoztatóban részletezett) dokumentumokat is elfogad a kiszállítás megtörténtének igazolására.
Érdekes kérdés volt még a „független fél” fogalmának értelmezése, mivel a rendelet szerint a kiszállításra vonatkozó igazolásokat két, az eladótól és a vevőtől is független fél állíthatja ki.
„A VHR nem határozza meg, hogy ezen cikk alkalmazásában kiket kell független felek alatt érteni. Független felek megállapítása szempontjából ezért az áfatörvény 259. § 13. pontjában foglaltakat kell irányadónak tekinteni, vagyis független fél alatt olyan felet kell érteni, aki és a beszerző vagy értékesítő között nem áll fenn az áfatörvény 259. § 13. pontja szerinti kapcsolat.”
A fentiek alapján tehát az áfatörvény 259. § 13. pontját kell alkalmazni, amely szerint nem független feleknek minősülnek többek között az egymás viszonylatában kapcsolt vállalkozások is. Ezek alapján a VHR 45a. cikkének alkalmazásában a kapcsolt felektől származó dokumentum nem használható igazolásként, ha a rendeletben meghatározott vélelmet szeretné az adóalany beállítani.
Forrás: www.adozona.hu
